Dr. Seuss egyébként Dartmounthban végzett, nem is volt tagja a Delta Ipszilonnak. Akkor firkálta össze a falakat, amikor Ithakában arénázott a festő cimborájával, Hugh Troyjal. Troy viszont a Cornellre járt, és Delta-tag is volt. Troy legendás mókamesternek számított. (Munkásságában nem a haszonszerzés, csakis a közjó érdekei vezérelték.) Troy időnként felkereste a Deltát, és dicső tetteivel traktálta a hozzám hasonló zöldfülűeket. olvasás tovább…
Olvass itt! bejegyzései
A hóember exkluzív életet élt. Már zsenge hógyerekkorában feltűnt zárkózottságával és hallgatagságával: nem beszélt az emberekkel, és tudta a módját, hogy mindenkit távol tartson magától. Ezzel hamar feltűnt, és nagy jövőt jósoltak neki. Amint egyre sűrűbb rétegben rakódott rá a hó, vastagodott és felnövekedett, és a tekintélye egyre nagyobb lett. olvasás tovább…
Leírom ide, doktor úr, hogy miről van szó. Az öcsémről, a szőke, piros képű kisfiúról, akinek sötét szemei mindig a messzeségbe néztek. És még egy dologról. A fekete csöndről.
Egyszerre nőtt meg. olvasás tovább…
A haza nem csak föld és hegy, halott hősök, anyanyelv, őseink csontjai a temetőkben, kenyér és táj, nem. A haza te vagy szőröstül-bőröstül, testi és lelki mivoltodban: ő szült, ő temet el, őt éled és fejezed ki, mind a nyomorult, nagyszerű, lángoló és unalmas pillanatokban, melyek összessége életed alkotja. S életed a haza életének egy pillanata is.
A fölébredés – igaz – elviselhetetlen szenvedéseket okoz. És a szenvedések soká tartanak. A világosság reggel harsogó akkordokban dübörög végig az utcákon. És az ablakok tejüvegje meg a színes függönyök nem védenek ellene, mert bántó recsegő ritmusos lármájával áthatol mindenen és követelően hí. Menni kell. Rossz arcú és alacsony emberi lények közé, akik azt hiszik, hogy e nemtelen és kegyetlen muzsika az Élet törvénye s amit ők élnek az maga az élés. olvasás tovább…
Két fiatalember a jacht fedélzetén himbálózott a nyílt óceán felé, maguk mögött hagyva a kikötőn csodálkozó embertömeget. Sokáig még egymáshoz sem szóltak, elmerültek gondolataik tengerében, s a tépdeső sós szélbe kapaszkodva élvezték megérdemelt szabadságukat. olvasás tovább…
Kétségbeesve kérdezik az embertől, “te, mi az, hat betű, szoba közepén áll, esznek rajta, és a vége: sztal?”
Mióta a világ legnépszerűbb lapjai egyre-másra hirdetik a nagy rejtvényversenyeket, rejtvényderbiket – Amerikában ötvenezer dolláros keresztrejtvény-versenyt tartottak – a dolog kezd izgatni. olvasás tovább…
Van egy ismerősöm, ki az emberiséget szereti. Én szeretem a fiamat, enyéimet, egy-két barátomat is, aztán a zöld tintát is szeretem, mellyel ifjúkorom óta írok, olykor a borjúlábat is, ecetes tormával, a világos szivarakat is, de ismerősöm egyes-egyedül az emberiséget szereti. olvasás tovább…
